Nationalfeiertag

Vasárnap (okt. 3.) ünnepelte Németország egyesülésének 20. évfordulóját, így gondoltam benézek egy kicsit a városba, de rögtön ahogy kiléptem a koli ajtaján, csatlakozott hozzám egy ecuadori srác, Nico, aki a recepciós nénit kereste, de nem sok sikerrel (csak hétköznap dolgozik). Ígyhát elindultunk be a városba, a cél a brandenburgi kapu volt, keresztvágtunk a Tiergartenen, ami olyan, mint nálunk a Városliget és Nico el volt hűlve, hogy milyen szépek a fák, csinált is fényképeket róla, ami persze érthető, hisz Ecuadorban azért máshogy néz ki egy park. Ő még 3 évig marad Németországban és nemzetközi bizniszt tanul, bár angolul sokkal jobban hangzik -international business. :) Két átszállással jött Berlinbe (Miami és Düsseldorf), jó sokat utazhatott szegény. Még senkit nem ismer a városban, együtt kerestük meg az ecuadori nagykövetséget neki (csak térképen).

A brandenburgi kapuhoz vezető út le volt zárva, hatalmas embertömeg hömpölygött mindenhol és egyszer csak megláttam Marcit, kb. két méterre tőlünk, úgyhogy hárman indultunk tovább. Kérdem én, mennyi a valószínűsége annak, hogy a százezres tömegben pont azzal az egy emberrel találkozol, akit ismersz a városban? (Viola nem tartózkodott Berlinben, úgyhogy ő most nem játszik). A kapu felé araszolva majdnem sikerült egy nagyon jó képet csinálnom, de többször nem próbálkozhattam, mert ha megálltam volna, tuti nekemjönnek. Így marad most ez a verzió. Ha mondjuk egy gyanútlan embernek megmutatnánk a képet, azt is gondolhatná, hogy Magyarországon készült. (A TV-torony, a magyar nagykövetség zászlaja és a brandenburgi kapu látható.)

 

Szóval ezt ünnepelték:

És jöjjön egy kép az igazán jól sikerültek közül:

 

A kapu túloldalán volt minden: lovaskocsi, gyerek-Jacko, indián, riksa és ezek a katonák, akik biztos állandó jelleggel tanyáznak ott, mert akárhágyszor eddig arrafele jártam, mindig ott voltak.

Végigsétáltunk az Unter den Lindenen (a Humboldt főépülete is ezen az úton van), a nagykövetség zászlaja pedig olyan szépen lobogott, hogy muszáj voltam róla képet csinálni.

A következő cél a Reichstag volt, oda már S-Bahn-nal mentünk, ami helyi járatú vonatnak felel meg. A berlini főpályaudvaron szálltunk le, ami több szintes (én az alsó szintre érkeztem), belülről ilyen...

Kívülről pedig ilyen:

A Reichstagnál már készülődtek az esti műsorra és a nagy tömegre. A kép címe: A Reichstag, Toi-toi és én.

Az épület előtti füvön rengeteg ember feküdt, olvasott, ült, piknikezett. Picit mi is megpihentünk, itt elvált tőlünk Nico, de mi is felkerekedtünk és egészen napnyugtáig sétáltunk a környéken.

Este pedig részt vettünk a Reichstag előtti ünnepségen, a hatalmas színpad előtt egy elkülönített részen voltak a méltóságok és meghívott vendégek, kb. 150 m-re lehettem Angela Merkeltől. :)

A műsor során énekeltek, balettoztak, volt szimfonikus zenekar, dj (!), vetítés, beszédet mondott a szövetségi államelnök, felhőbe borult az épület és az égből is érkezett meglepetés. Rövidhírek képekben és videóban.