Mire képes a net...

Vagyis annak hiánya. Történt ugyanis, hogy befizettem netre sok-sok pénzt és gyakorlatilag nem tudom normálisan használni, mert nagyon gyenge a jel a szobámban, van amikor csak úgy hipp-hopp eltűnik. De szerencsére ezzel nem vagyok egyedül és remélhetőleg holnap jön egy munkatárs a szolgáltatótól és rendbe teszi a rendszert.

Szóval valahányszor amikor nem tudom a szobában a netet használni, újra kell indítani a gépet és addig szépen kibattyogni a közös konyhába vagy a recepció elé, fohászkodni és akkor talán lesz net. Így aztán találkozóponttá vált e két hely a netezni kívánók körében, úgyhogy részben ennek köszönhetem eddigi kollégiumi ismeretségeimet a lengyel és orosz lányokkal, valamint egy francia és egy ugandai (!) sráccal. Az ugandai fiú pont várta a mentorát, akit utána be is mutatott nekem és hát igazán már semmin nem lepődöm meg, kitalálhatjátok, hogy magyar volt, méghozzá nem is akármilyen, mert két Eötvös colis emberen keresztül is ismerjük egymást közvetetten. 

A lengyelekkel vagyok a legtöbbet, bár pár nap alatt ezt így még korai lenne kijelenteni, mindenesetre a beiratkozásra és a mai általános tájékoztatásra velük mentem az egyetemre (sőt az egyikük földrajzos).

Ma az üdvözlő beszéd után mindenki a saját szakterülete szerint csoportokba rendeződött és minket föciseket elvittek a mi campusunkra, ki az Isten háta mögé majdnem, jó sokat kell utazzak majd. Körülbelül huszan voltunk diákok, legtöbben a franciák voltak, de van svájci, USA-beli, lengyel, spanyol, orosz, cseh, dél-koreai és egy nagyon szép kazahsztáni lány is közöttünk.

Ide fogunk járni:

Az épületegyüttes két részből áll, egy régiből és egy újból (az új előtt állok). Az egész nem nagy, de el lehet férni benne kényelmesen. A németeknek legalább külön épületük van a Magyarországon lebecsült földrajztudomány számára és nem egy fél emeleten kell összezsúfolódnia az egyik legnépesebb szaknak, mint nálunk.

Apropó, a közelben van a menza is (de állítólag nem valami jó), a mai menü ez volt (ismét mily meglepő):

Már zárva volt, de igazán kíváncsi lettem volna, mi fán terem ez az étel, az elképzeléseim szerint a név alapján leginkább a tejfölös, paprikás csirkére nokedlivel, csakhogy ez pulykából volt (a Pute pulykát jelent, a Spieß pedig nyársat > na ezt nem tudom hova tenni), de aztán az egyik lengyel lány mondta, hogy ő evett belőle és krumpli volt a köret, úgyhogy teljesen összezavarodtam. Egyébként jellemző, hogy amihez paprikát meg tejfölt tesznek az más ungarischer art (lefordítva: magyarosan elkészített). Ja és mindenhez szószt esznek.

Miután véget ért a vezetés, elindultunk az Alexanderplatz-ra, ami egy hatalmas tér, körbevéve sok-sok exkluzív üzlettel. Itt most házi Oktoberfestet tartanak, szól a zene, van sörsátor és persze kirakodóvásár. Amin nagyon meglepődtem, az az, hogy az árusok 90%-a perui vagy legalábbis közép- vagy dél-amerikai. Kivétel nélkül bőrkarkötőket és különböző ékszereket árulnak. Kínai üzlettel eddigi ittlétem alatt még nem találkoztam, de nem is nagyon fogok. Ha lenne, akkor sem vásárolnának ott a németek. Minden fiatal menő ruhákban járkál a legújabb módi szerint. 

Van egy aranyos kis bajor ház is ideiglenesen a téren:

És ráközelítve: :D

A TV-torony sincs messze, de a belépő viszonylag drága, úgyhogy majd akkor megyek fel rá, amikor majd azt is tudom, mi hol van.