Egy nap Misivel

Az előre nem várt blogos szünetem annak tulajdonítható be, hogy szerdán pont akkor szakadt meg a net, amikor írtam, úgyhogy el is ment a kedvem egy időre blogot írni. Nade a lényeg, hogy újult erővel vágok neki és beszámolok a múlt heti eseményekről.

Múlt szerdán (10.13.) tehát útnak indultunk M(i)sivel (a laptopommal), hogy megkérdezzük a szolgáltatót egy alig észrevehető irodaépület 7. emeletén, hogy ugyan mi lehet a baj a nettel, de pont a két és fél órás szünet közben érkeztem, úgyhogy addig kicsit bolyongtam még. Visszafele megláttam egy lányt a buszon szintén laptoppal, a szolgáltató által kiküldött papírral a kezében, hogy bőszen nézi, mikor kell leszállni. Egy bácsi elmondta neki ezen információt, és amint leszálltunk a buszról nagylelkűen felajánlottam neki, hogy menjünk együtt, mert én is oda tartok. A lány most jött Törökországból, de nem tudott németül, csak angolul, nekem meg annyira a számra állt a német, hogy angolul nem tudtam megrekonstruálni egy épkézláb mondatot, de azért elvoltunk. Felérve a hetedikre egy nagyon jófej srác megnézte a laptopom, hogy nincs-e esetleg azzal valami, de szerencsére nem volt. Azt mondta, hogy a héten kijönnek és felszerelnek még 4 antennát, nekem pedig meghosszabbítja pár nappal a netemet (30 napos kártyát vettem). :)

Gondoltam levezetésképp végigmegyek a Kurfürsterdammon, ami a budapesti Váci utca tízszer, széltében, hosszában és magasságban is. Tehát egy hosszú-hosszú bevásárlóutca tele háromemeletes exkluzív üzletekkel,  főleg ruhaboltokkal. Minden második bolt C&A vagy H&M volt (és ez most nem túlzás), köztük Zara, Puma, Adidas, Nike, Mango, Gucci, Levi's és ki tudja még milyen üzletek. Elég annyit mondanom, hogy ha egy nadrágot, zoknit, pólót, sapkát, pulcsit, kabátot vennék, elvinné a féléves ösztöndíjamat. Magyarországon azért nem sok olyan fiatalt látni, akik tényleg olyan ruhákat hordanak, mint amilyenek a drága üzletek  próbababáin vannak, itt meg ez az abszolút általános trend. Ami abszurd, hogy a lányok kivétel nélkül csizmát hordanak vagy valami vékonytalpú balerinacipőszerűséget, köztes átmenet nincs. Ha szoknyát vesznek fel, akkor ahhoz pedig nejlonharisnya dukál. De azért rövidnadrágos fiúkból sincs hiány. Ma kivételesen nagyon jó idő volt, de a héten volt már nagyon csípős hideg. Nekem már lefagyott a kezem, fülem, de simán láttam sapka és kesztyű nélküli kisgyerekeket.

És irreálisan sok mankós ember is van az utcákon, akik 90%-a 15-30 év közötti.  Ezt nem tudom értelmezni. Azt viszont már igen, hogy sok a kerekesszékes is, ez annak tudható be, hogy a társadalmi elfogadottságuk sokkal magasabb és ki mernek merészkedni az utcára. És minden akadálymentesített. Minden.

E könnyed őszközepi kalandozásom során is bukkantam érdekes dolgokra. Az egyik ez a csocsóasztal, amin egyszerre 14 ember tud játszani. Megvenni nem lehet, megkérdeztem az eladót. 

Az alábbi képen a kb. 60 cobolyból készült szőrmebunda 13 ezer euró helyett (3,6 millió Ft) most csak 8 ezer euró (2,2 millió Ft). Az emberi hóhérság netovábbja.

Zárásképp evezzünk kicsit vidámabb és hazai vizekre. (Minden napra jut valami magyar.)