Az első felvonás vége

Idén utoljára jelentkezem töménytelen mennyiségű képes összeállítással, ugyanis kerek 24 óra múlva már ismét magyar felségterületen tartózkodom. 

Egy hét alatt ismét rengeteg sok minden történt velem. Egyik délután Andival elmentünk a Legolandba, ami egy igazi kalandozás volt  a múltba. A belépő borsos ára miatt kicsit húztam a szám, de végülis megérte, mert nagyon jól szórakoztunk. A szülőkön kívül mi voltunk a legnagyobbak. :)

Legolandban évszakosan más-más tématikájú kiállítás van, mi a karácsonyira neveztünk be. Ezen kívül vannak állandó termek is, mint pl. kalózos terem, szellemvasút, Berlin nevezetességei, játszóház stb.

Furcsa volt hallani a lego csörgését és meg kell hogy állapítsam, hogy nagyon hangos, teljesen biztos, hogy túlmegy az egészségügyi határértéken. Sajnos hiába keresgéltünk 'f' betűt, nem találtunk.

Az emlékek és a gyerekkori legokészlet egyes darabjai sorra jutottak eszembe, és meglepődve konstatáltam, hogy ezen a halon sebességváltók vannak. :) 

Andi szomorú, mert túlnőtt a mércén.

Hmmm, a Reichstag, előtte pedig nem más, mint PETER FOX KONCERT!!!! :)

Először nem voltunk 100%-ig biztosak benne, hogy ő az, de ez a kép feltételezésünket bizonyossággá minősítette.

A valóságban a daruk helyén a magyar nagykövetségnek kellene állnia....

Legolandban van egy 4D-s mozi, kaptunk vicces szemüveget és életemben először néztem 3D-s filmet.....egy mákról. Aranyos mese volt. Azért hívják az itteni mozit 4D-snek, mert az arcunkba fúj a szél, esik az eső és még hó is hull. :)

Utána még mentünk egy kört a szellemvasúton (nagyon pöpec kis világító szemű denevérek voltak benne), fotózkodtam Ballackkal....

...aztán elkezdtük építeni a nagy művünket a rózsaszín lego birodalmában.

Nehéz volt normális összetevőket találni hozzá, így elég művészi lett. A kastély tetején bal oldalt a sárga lego a Napot jelképezi, jobb oldalt a kék pedig egy stilizált felhő lenne (mert mint tudjuk, a felhő általában nem kék hanem fehér).

A kijáratnál lehetett vásárolni legokészleteket és egyéb kis kütyüket, én a fiús részlegen ragadtam le. Egy ilyen vagy ehhez hasonló készlet 80-90 eurót kóstál. Már elkezdtem rá gyűjteni a pénzt.

Andival eldöntöttük, hogy ha már útba esik, elmegyünk a KaDeWe-be (Kaufhaus des Westes), ami Nyugat-Berlin első bevásárlóközpontja volt. Útközben találkoztunk ezzel a fenevaddal, szerencse hogy ki volt kötve. 

És íme a KaDeWe belülről, egy exkluzív, drága, hatemeletes bevásárlóközpont. Karácsony előtt érdemes megnézni, mert akkor fel van díszítve. A kép viszonylag jól visszaadja a hangulatot.

A földszinten csak kozmetikai cikkek és parfümök vannak. Van egy emelet a karácsonnyal kapcsolatos tárgyaknak, kettő ruházati, egy élelmiszer szint (hal, hús, sajt, tea, pezsgő, bor, édesség és kitudja még milyen pultokkal), legfelül pedig étkezde. De nem olyan menzaféle. Kb. már azért is fizetni kell, ha leülsz.

Hm, egy emeletet kihagytam...

Azért a KaDeWe-ben is vannak érdekes dolgok...

De túlnyomó részt minden ízlésesen van elrendezve.

Egy másik nap Flórával tettünk egy kis sétát, mert gondoltuk muszáj kihasználni, hogy nincs hideg, de még nem olvad a hó és hogy ráadásul még ropog is. Az úticél a Grunewald-tó (20 percnyi séta) és a mellette fekvő Jagdschloss (=vadászkastély) volt.

Ha utunk alatt 30 kutyával nem találkoztunk, akkor eggyel se. Munkanap mentünk, ráadásul 10-11 tájban, amikor már szinte mindenkinek munkában kellene lennie, ehhez képest mégis rengetegen sétáltattak kutyát.

Nade hova tűnt Mariska? (Egyébként egy Laska nevű kutya is elveszett.)

Ugrunk egy kicsit a térben és az időben. Az egyik délután ismét találkoztam a mentorommal, Annával, aki sajnos nagyon elfoglalt, ezért egy-egy találkát másfél hetes egyeztetéssel sikerül csak megoldani. Az Alexanderplatzig tartó utam közben fotóztam.

Az egyik Humboldtos épület homlokzata.

Nocsak.

A Berlini dóm a TV-toronnyal.

A Spree partján.

TV-torony és Kék Ég.

Ez nem tudom mifajta különleges berlini vagy német szerkezet, egy biztos, hogy miniatűr változatban is árulják.
(forog)

A híres világóra az Alexanderplatzon. Amikor a fotót készítettem kb. fél 6 volt (a képből is kiderül). Középen a negyedik sorban Budapest.

Még nem is meséltem Vikiről, aki félig magyar. Sajnos ezt most sem teszem meg, majd egy másik alkalommal.  :D Most elég annyi, hogy Flórával találkoztunk vele a Szimplában, ami egy magyar étterem jó messze a kolitól, de szép környéken.

Az odafelé vezető út. (metróállomás az Alexanderplatz-nál.)

A Szimpla. Van egy párja Budapesten is, ott még nem voltam. A berlini Szimpla tulajdonosa magyar és elvileg magyarok is dolgoznak benne, de amikor egy fröccsöt kértem, a srác visszakérdezett és kiderült, hogy nem is az. Vannak időnként magyar táncházak, koncertek és különböző tematikájú estek. A hely nagy-nagy előnye, hogy ingyen lehet csocsózni.

Elérkeztünk az utolsó itteni 2010-es közös vacsoránkhoz, azaz a ma (2010.12.13.) estéhez. 

Épp előkészültünk valami nagyon finomat sütni/főzni. Most kivételesen nyugalom volt a hétvégén az egész koliban és a konyhában, mert egy jelentős számú orosz csoport Párizsba utazott. Jól esett egy kis csend, a konyhában nem hallottunk orosz szót.

Sajnos az ebédlő rész így néz ki, január 7-ig fejezik be a munkát. Ez nem lenne gond, csakhogy nem lehet sehova leülni.

De mi magyarok feltaláljuk magunkat (ami egyébként is jellemző ránk).

Íme a mai mű, ami nagyon gusztusosan nézett ki, de az íze hagyott némi kívánnivalót maga után.

S végül a héten hozzám is megérkezett a Mikulás, úgyhogy gyorsan összegyűjtöttem a többi meglepetést is, amiket a bő két hónap során kaptam (még mielőtt a csokikat elpusztítom). Ezúton is köszönöm a krampuszkáknak a hazai ízeket, a szülinapi köszöntéseket, a képeslapokat, a leveleket, az ajándékokat és a tananyagot amiket kaptam, igazán jó érzés hogy gondoltok rám még ilyen távol is.

Procedúra alá vetettem a borítékokat a bélyegekkel...

...és a végeredménnyel, valamint viszontszívvel búcsúzom.

2,5 hét eseményei 2. rész (a szórakoztatóbb)

Bevezetésképp egy kis ízelítő a német könnyűzenéből. Peter Fox az abszolút kedvenc most a triumvirátusunkban (Andi, Flóra, én). A legelőször felfedezett számhoz katt ide.

Ez pedig az én kedvencem: katt ide. Hatalmas!!! :) Így kell egy koncertet mindenféle pirotechnikai eszközök nélkül látványossá és megismételhetetlenné tenni.

Nade voltunk mi élő koncerten is. Az egyetem főépülete mellett van egy hatalmas ún. Kulturkaufhaus, melynek a becsületes neve Dussmann, mindenki így ismeri. Három emeleten árulnak könyveket és CD-ket. Ha egyszer bemegy az ember, egy óránál hamarabb nem szabadul. Alkalomadtán rendeznek koncerteket is, van egy erre kialakított rész benne. Egyik pénteken egy fiatal francia énekesnő -ZAZ- lemezbemutató koncertjére mentünk. Sajnos csak kivetítőn láthattuk, mert a kis pincei nézőtérbe már nem fértünk be. A számait nem lehet besorolni egyértelműen, soul, jazz és akusztikus zene keveréke. De nagyon jó.

Az egyik legismertebb és legjobb számához katt ide. Szép hangja van...

Ennyit láttam ZAZ-ból. :) Állandóan fickándozott.

Tegnap pedig megint a Philharmonieban voltam, de ezúttal sem a legnagyobb teremben. Egyszer oda is el fogok jutni. Múlt héten írtak egy e-mailt az egyetemtől, hogy lesz egy japán koncert, de csak nyolc tiszteletjegyük van, úgyhogy aki hamarabb ír, az kap. Két órával később olvastam csak a levelet, de szerencsém volt és még maradt jegy, úgyhogy 19:30-kor jelenésem volt a Taishogoto Osei-Schule koncertjén. A taishogoto egy japán  hangszer, melyet 1910 körül találtak fel és a zongora és az írógép ötvözete. Ezt maga a karvezető, egy idős kimonós néni mondta. :)

Gyakorlatilag olyan hangja van, mint a citerának és így néz ki:

Fényképezni az egész Philharmonie területén tilos, különösképp a koncerttermekben, de azért szép számmal villantak vakuk, úgyhogy gondoltam fényképezek én is a mobilommal. Az legalább hangtalan és nem villan. A képek minősége nyilván nem a legjobb.

A 900 tagú japán Taishogoto osei-Iskola szenior csoportja lépett fel, aranyos nénikkel, akiknek egy része szép kimonót, másik része vagy hatféle, giccses csillogós felsőrészt viselt fekete nadrággal vagy szoknyával. Ezt nem tudtam mire vélni. Kb. 60 hangszer volt a színpadon, viszont ennél jóval többen jöttek el (több, mint százan), úgyhogy váltásban mentek a számok. Egyik oldalon bejöttek, másik oldalon kimentek.

A koncert elején egy kicsit megijedtem, hogy velem van-e a baj, hogy nem tetszik az amit hallok, mert igazán hamis és disszonáns volt az összhangzat, néhol el is rontották szerintem (semmiféle dallamot nem véltem felfedezni), de aztán az idő múlásával biztos egymáshoz hangolódtak a hangszerek, mert a végére már szépen szóltak. A "karvezető" (az iskola alapítója, Iwasa Okei) szóló-taishogoton játszott egy dalt, hozzá énekelt is (basszus-taishogoto kísérte), az aratta a legnagyobb sikert. Volt olyan rész is, amikor önkénteseket hívtak a színpadra, akik próbálkozhattak valami hangot kihozni a hangszerekből.

Amiről a koncert után megbizonyosodtam, hogy a németeknél teljesen ismeretlen a vastaps fogalma. Ez már kb. a harmadik alkalom volt, amikor három percnél tovább tapsoltunk, de én egyedül hiába próbálkoztam. A nénik nagyon meg voltak hatódva, olyan aranyosak voltak, körbe-körbe integettek. (A nézőtér teljesen körülveszi a színpadot).

2,5 hét eseményei 1. rész

A hetek eszméletlenül gyorsan telnek sajnos, ami abból a szempontból a legelszomorítóbb, hogy egyre több mindent kellene megtanuljak egyre kevesebb idő alatt. Egyszer majd csinálok egy gigatanulós hétvégét. Ezt kivitelezni azonban nehéz, mert olyan alkalmak adódnak, melyekkel egyszerűen élni kell.

Felborítva egy kicsit a kronológiát, kezdem rögtön a Reichstag-nézéssel, amivel hatalmas szerencsénk volt, ugyanis két nappal a látogatásunk után jött a terrortámadásos mizéria, úgyhogy a turisták elől elzárták a kupolát. Mi azonban még mindent láthattunk, sőt még annál is többet, ugyanis az egyetem a külföldi diákoknak külön szervezett egy látogatást, úgyhogy külön bejáraton mentünk be és volt vezetőnk is.

Alább régmúlt idők orosz graffitijét láthatjuk, volt egy rész, ahol megőrizték ezeket, persze szigorúan anyanyelvi oroszokkal felülvizsgáltatva, mely kifejezések maradhatnak és melyeket kell letörölni. 

Aztán egy nagyobbacska terembe érve megtudtuk, hogy az egyik ajtó pont Angela Merkel irodájába nyílik, az idegenvezetőnknek jó humora volt és megpróbált benyitni, de nyilván tudta, hogy zárva van, hiszen ha Merkel az irodájában tartózkodik, akkor két testőr áll mindig az ajtó előtt.

Egy teljesen átlagos folyosó a Reichstagban. Szinte egy lélek sem volt sehol, de a fény mindenhol olyan erős volt, hogy szabályszerűen megfájdult tőle az ember szeme.

Szerencsénkre a parlamentben pont nem volt ülés, úgyhogy olyan helyekre is bemehettünk, ahová normális esetben nem lehet. Pl. az ülésterem felett sajtórészlegre, ahol a különböző pártok paravánjai voltak kihelyezve. Az egyes ülések után ide jönnek fel a politikusok és adnak interjút.

Rálátás az ülésteremre felülről.

És belülről. Az sas 58 m2 (nem tűnt annyinak) és 2,5 tonnát nyom. Elég impozáns és jól néz ki. Nélküle sivár lenne a terem.

 Aztán következett a kupolarészleg, ahová szabadon bejár a levegő, tehát annyi a hőmérséklet mint odakint. Jól fel kellett öltözni.

Utána az a német lány, aki velünk volt az egyetemtől, meghívott minket egy italra egy kávézóba és beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik finn lány unokatesója nekem évfolyamtársam az ELTE-n. :) Vicces.

A következő említésre méltó esemény a vasárnapi bolhapiac, mellette egy nagy füves placc van, ami ideális hely a családoknak sárkányeregetéshez.

A bolhapiac egy hatalmas használt-ingóság vásár, azért használom ezt a kissé furcsa szókapcsolatot, mert nem lehetne felsorolni miket árulnak. Étkészlet, ruha, játék, táska, fényképezőgép, bakelitlemez und so weiter und so fort. Rengeteg hippikinézetű vásárló bolyong a sátrak között és olyan dolgokat vesz meg, amelyekért én egy centet sem adnék. Volt néhány olyan árus, aki olyan ruhákat árult, amik úgy néztek ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki azokat. A minőségbeli különbségek nagyok, de a magyar árfekvéshez képest ezek a használt cuccok is drágák, otthon vadonatújat lehetne belőlük venni. A retro stílus amúgy is nagyon dívik, itt aztán bármit el lehet adni, úgyhogy ha mondjuk otthon felvásárolnék egy bála használtruhát és itt eladnám, ezer eurókat kereshetnék.
A vásár hangulata azonban nagyon jó, van egy olyan részleg ahol padok vannak és különböző standok, úgyhogy kellemes vasárnapi program a fiataloknak. Néha koncertek is vannak.

Nov. 17-én leesett az első hó, de gyorsan el is tűnt.
Kilátás a szobámból.

A másik egyetem által szervezett program az ARD-Hauptstadtstudio meglátogatása volt, amit kicsit nehéz definiálni, mert nem nagyon értettem mit mondott az idegenvezetőnk. Az állami műsorszóró állomások központja, olyan, mint a CNN vagy BBC, csak sokkal kisebb. Jobb programra számítottam, mert egyrészt rövid volt a körbevezetés, másrészt csak két termet nézhettünk meg, egyik egy klasszikus vágóterem volt sok-sok kütyüvel, a másik pedig az, ahonnan a híreket szokták mondani. Kipróbálhattuk mi is, milyen bemondóként a kamerák elé állni.

Marci egy kicsit szórakozott a zöld kendővel. :)