A hetek eszméletlenül gyorsan telnek sajnos, ami abból a szempontból a legelszomorítóbb, hogy egyre több mindent kellene megtanuljak egyre kevesebb idő alatt. Egyszer majd csinálok egy gigatanulós hétvégét. Ezt kivitelezni azonban nehéz, mert olyan alkalmak adódnak, melyekkel egyszerűen élni kell.
Felborítva egy kicsit a kronológiát, kezdem rögtön a Reichstag-nézéssel, amivel hatalmas szerencsénk volt, ugyanis két nappal a látogatásunk után jött a terrortámadásos mizéria, úgyhogy a turisták elől elzárták a kupolát. Mi azonban még mindent láthattunk, sőt még annál is többet, ugyanis az egyetem a külföldi diákoknak külön szervezett egy látogatást, úgyhogy külön bejáraton mentünk be és volt vezetőnk is.
Alább régmúlt idők orosz graffitijét láthatjuk, volt egy rész, ahol megőrizték ezeket, persze szigorúan anyanyelvi oroszokkal felülvizsgáltatva, mely kifejezések maradhatnak és melyeket kell letörölni.
Aztán egy nagyobbacska terembe érve megtudtuk, hogy az egyik ajtó pont Angela Merkel irodájába nyílik, az idegenvezetőnknek jó humora volt és megpróbált benyitni, de nyilván tudta, hogy zárva van, hiszen ha Merkel az irodájában tartózkodik, akkor két testőr áll mindig az ajtó előtt.
Egy teljesen átlagos folyosó a Reichstagban. Szinte egy lélek sem volt sehol, de a fény mindenhol olyan erős volt, hogy szabályszerűen megfájdult tőle az ember szeme.
Szerencsénkre a parlamentben pont nem volt ülés, úgyhogy olyan helyekre is bemehettünk, ahová normális esetben nem lehet. Pl. az ülésterem felett sajtórészlegre, ahol a különböző pártok paravánjai voltak kihelyezve. Az egyes ülések után ide jönnek fel a politikusok és adnak interjút.
Rálátás az ülésteremre felülről.
És belülről. Az sas 58 m2 (nem tűnt annyinak) és 2,5 tonnát nyom. Elég impozáns és jól néz ki. Nélküle sivár lenne a terem.
Utána az a német lány, aki velünk volt az egyetemtől, meghívott minket egy italra egy kávézóba és beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik finn lány unokatesója nekem évfolyamtársam az ELTE-n. :) Vicces.
A következő említésre méltó esemény a vasárnapi bolhapiac, mellette egy nagy füves placc van, ami ideális hely a családoknak sárkányeregetéshez.
A bolhapiac egy hatalmas használt-ingóság vásár, azért használom ezt a kissé furcsa szókapcsolatot, mert nem lehetne felsorolni miket árulnak. Étkészlet, ruha, játék, táska, fényképezőgép, bakelitlemez und so weiter und so fort. Rengeteg hippikinézetű vásárló bolyong a sátrak között és olyan dolgokat vesz meg, amelyekért én egy centet sem adnék. Volt néhány olyan árus, aki olyan ruhákat árult, amik úgy néztek ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki azokat. A minőségbeli különbségek nagyok, de a magyar árfekvéshez képest ezek a használt cuccok is drágák, otthon vadonatújat lehetne belőlük venni. A retro stílus amúgy is nagyon dívik, itt aztán bármit el lehet adni, úgyhogy ha mondjuk otthon felvásárolnék egy bála használtruhát és itt eladnám, ezer eurókat kereshetnék.
A vásár hangulata azonban nagyon jó, van egy olyan részleg ahol padok vannak és különböző standok, úgyhogy kellemes vasárnapi program a fiataloknak. Néha koncertek is vannak.
Nov. 17-én leesett az első hó, de gyorsan el is tűnt.
Kilátás a szobámból.
A másik egyetem által szervezett program az ARD-Hauptstadtstudio meglátogatása volt, amit kicsit nehéz definiálni, mert nem nagyon értettem mit mondott az idegenvezetőnk. Az állami műsorszóró állomások központja, olyan, mint a CNN vagy BBC, csak sokkal kisebb. Jobb programra számítottam, mert egyrészt rövid volt a körbevezetés, másrészt csak két termet nézhettünk meg, egyik egy klasszikus vágóterem volt sok-sok kütyüvel, a másik pedig az, ahonnan a híreket szokták mondani. Kipróbálhattuk mi is, milyen bemondóként a kamerák elé állni.
Marci egy kicsit szórakozott a zöld kendővel. :)
A következő említésre méltó esemény a vasárnapi bolhapiac, mellette egy nagy füves placc van, ami ideális hely a családoknak sárkányeregetéshez.
A bolhapiac egy hatalmas használt-ingóság vásár, azért használom ezt a kissé furcsa szókapcsolatot, mert nem lehetne felsorolni miket árulnak. Étkészlet, ruha, játék, táska, fényképezőgép, bakelitlemez und so weiter und so fort. Rengeteg hippikinézetű vásárló bolyong a sátrak között és olyan dolgokat vesz meg, amelyekért én egy centet sem adnék. Volt néhány olyan árus, aki olyan ruhákat árult, amik úgy néztek ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki azokat. A minőségbeli különbségek nagyok, de a magyar árfekvéshez képest ezek a használt cuccok is drágák, otthon vadonatújat lehetne belőlük venni. A retro stílus amúgy is nagyon dívik, itt aztán bármit el lehet adni, úgyhogy ha mondjuk otthon felvásárolnék egy bála használtruhát és itt eladnám, ezer eurókat kereshetnék.
A vásár hangulata azonban nagyon jó, van egy olyan részleg ahol padok vannak és különböző standok, úgyhogy kellemes vasárnapi program a fiataloknak. Néha koncertek is vannak.
Nov. 17-én leesett az első hó, de gyorsan el is tűnt.
Kilátás a szobámból.
A másik egyetem által szervezett program az ARD-Hauptstadtstudio meglátogatása volt, amit kicsit nehéz definiálni, mert nem nagyon értettem mit mondott az idegenvezetőnk. Az állami műsorszóró állomások központja, olyan, mint a CNN vagy BBC, csak sokkal kisebb. Jobb programra számítottam, mert egyrészt rövid volt a körbevezetés, másrészt csak két termet nézhettünk meg, egyik egy klasszikus vágóterem volt sok-sok kütyüvel, a másik pedig az, ahonnan a híreket szokták mondani. Kipróbálhattuk mi is, milyen bemondóként a kamerák elé állni.
Marci egy kicsit szórakozott a zöld kendővel. :)
"Az sas 58 m2" - ezt nem tudom értelmezni, elmagyaráznád? 58 m^2 mégse lehet, de még 58 m-nek sem gondolnám...
VálaszTörlés