Mostanság nagyon körülményes eljutni a campusra, mert pont azon az S-Bahn szakaszon vannak gondok, amerre az egyetem található. Kedden hazafele menet, amikor egyébként is sietnem kellett volna haza, egy átszállás helyett sikerült végül 3 átszállással hazajutnom. Kaotikus állapotok uralkodtak, sokat kellett várni a csatlakozásra és senki nem tudta mi hova indul melyik vágányról. Úgyhogy volt időm szemlélődni, mert rengeteg ember megfordult a peronon. Az eddig látott tapasztalatok tehát kiegészültek a keddiekkel, úgyhogy egész pontos kritikát tudok megfogalmazni bizonyos társadalmi rétegekkel szemben.
Kezdjük a hajléktalansággal. Sok hajléktalannal azért nem találkozni, de bizonyos pontokon mindig van egy-két ember, akit annak lehet nevezni. Az utcán csak nappal vannak kint, tehát nem állandó jelleggel. Akiket eddig láttam, szinte kivétel nélkül 20-30 év közöttiek voltak, punkoknak lehet őket nevezni (elég érdekes hajkoronákkal). És mindig van mellettük 1-3 kiválóan táplált és gondozott fekete kutya (olyan labradorféle). Nem hiszem hogy ne találnának munkát, mert ha nagyon akarnának, tudnának.
A kéregetésnek a másik formája, amikor valaki felszáll az S-Bahnra és amikor elindul a szerelvény elkezdi mondani a monológját. Biztos ez is ilyen hálózat, mert mindenki ugyanazt a szöveget mondja el. A lényeg, hogy újságot lehet tőlük venni, de mindig csak egy kopott példánnyal járkálnak. Aztán a mondandó befejeztével végigmennek a kocsin, ha valaki ad nekik pénzt azt szépen megköszönik majd leszállnak.
Egy igazán jó pénzkereseti forrás a sörösüvegek és PET-palackok gyűjtése. Itt minden üvegért betétdíjat kell fizetni és ha visszaviszi az illető az üvegeket az áruházba, a visszakapott pénzt levásárolhatja az adott boltban. Nem kis összegről van szó, ha valaki iparszerűen műveli, akkor egész szép kis summa összejöhet. Amikor pl. a török-német meccsen voltam kint az Olimpia Stadionnál, bevásárlókocsikkal gyűjtötték egyesek a földön hagyott üvegeket. Minden kuka mellett volt egy kocsi, az emberek pedig automatikusan a kocsikba rakták a sörösüvegeket. Mondanom sem kell, hogy minden kocsi gazdája megfigyelés alatt tartotta a saját territóriumát.
Az önként vállalt igénytelenség bizonyos körökben inkább divat, mert itt aztán semmi nem indokolja azt. Nem egyszer látni olyan fiúkat és lányokat, akiknek egyszerre négy stílusú hajkoronájuk van. Rasztás, festett szőke, neonszínű, hosszú, rövid, kopasz, 1 cm-es, párducmintásra festett, befont és a többi + ezek szabad kombinációja. Komolyan mondom olyan helyes arcú lányok vannak mindenhol teleszurkálva piercingekkel, hogy rosszul vagyok ha rájuk nézek. Igaz kiugró esetek, de egy nap alatt két olyan lányt is láttam, akiknek normális bőrszínük volt valamikor, de annyit szoláriumoztatták magukat, hogy csokibarnák lettek. A bőrrák kialakulásának kockázatát 95%-ra becsülöm az esetükben.
Egy szó, mint száz, ezt teszi ez a hatalmas demokrácia és globalizáció a fiatalok egyes csoportjaival (hangsúlyozom, hogy egyes rétegekre jellemző csak), akik jobban jártak volna, ha kapnak egy szép nagy pofont a szüleiktől és megtanulnak ember módjára kinézni.
Nade folytassuk a történetet. Kedden azért siettem haza, hogy gyorsan átöltözhessek, ugyanis a Philharmoniába készülődtem koncertre. Az egyetem 50 ingyen jegyet kapott a Kazak Nemzeti Konzervatórium tanulóinak előadására, úgyhogy gyorsan le is csaptam a lehetőségre. A berlini Philharmonia a világ egyik legismertebb komolyzenei fellegvára. Legnagyobb terme az egyik legjobb akkusztikával rendelkezik kerek e Földön. Na én sajnos nem abban voltam, hanem egy " kisebb" kamarateremben, de a hangzás itt is páratlan volt. A koliból még hárman voltak rajtam kívül, velük ott találkoztam. A képen bal oldalamon Ludmilla (orosz).
A koncert első felében klasszikus zenét hallhattunk.
Aztán a szünet után jött a népzenei rész igazi népi hangszerekkel és népies viselettel. A fiúk csákót, a lányok hosszú tollas sisakot viseltek szép kosztümmel/szoknyával/zakóval/nadrággal.
A hangszerekről annyit, hogy 3 fajta pengetős hangszeren játszottak, de volt a zenekarban kétfajta dob, triangulum, fuvola, harmonika, egy szem doromb, nagybőgő, cselló és egy hegedű méretű hangszer, amit a lányok az ölükbe vettek és úgy játszottak rajta, mint a gordonkán (a jobb oldalon a lánysereg). Hangzásban nagyon hasonlított egy szimfonikus zenekaréra. Voltak olyan számok is, amikor öten-hatan játszottak csak, néhol szólóban, akkor lehetett hallani a hangszerek igazi hangját.
A képeket nem én készítettem, a minőségükért nem vállalom a felelősséget.
A koncert nagyon-nagyon szép volt és reményeim szerint megyek majd még a Philharmoniába.
Egy igazán jó pénzkereseti forrás a sörösüvegek és PET-palackok gyűjtése. Itt minden üvegért betétdíjat kell fizetni és ha visszaviszi az illető az üvegeket az áruházba, a visszakapott pénzt levásárolhatja az adott boltban. Nem kis összegről van szó, ha valaki iparszerűen műveli, akkor egész szép kis summa összejöhet. Amikor pl. a török-német meccsen voltam kint az Olimpia Stadionnál, bevásárlókocsikkal gyűjtötték egyesek a földön hagyott üvegeket. Minden kuka mellett volt egy kocsi, az emberek pedig automatikusan a kocsikba rakták a sörösüvegeket. Mondanom sem kell, hogy minden kocsi gazdája megfigyelés alatt tartotta a saját territóriumát.
Az önként vállalt igénytelenség bizonyos körökben inkább divat, mert itt aztán semmi nem indokolja azt. Nem egyszer látni olyan fiúkat és lányokat, akiknek egyszerre négy stílusú hajkoronájuk van. Rasztás, festett szőke, neonszínű, hosszú, rövid, kopasz, 1 cm-es, párducmintásra festett, befont és a többi + ezek szabad kombinációja. Komolyan mondom olyan helyes arcú lányok vannak mindenhol teleszurkálva piercingekkel, hogy rosszul vagyok ha rájuk nézek. Igaz kiugró esetek, de egy nap alatt két olyan lányt is láttam, akiknek normális bőrszínük volt valamikor, de annyit szoláriumoztatták magukat, hogy csokibarnák lettek. A bőrrák kialakulásának kockázatát 95%-ra becsülöm az esetükben.
Egy szó, mint száz, ezt teszi ez a hatalmas demokrácia és globalizáció a fiatalok egyes csoportjaival (hangsúlyozom, hogy egyes rétegekre jellemző csak), akik jobban jártak volna, ha kapnak egy szép nagy pofont a szüleiktől és megtanulnak ember módjára kinézni.
Nade folytassuk a történetet. Kedden azért siettem haza, hogy gyorsan átöltözhessek, ugyanis a Philharmoniába készülődtem koncertre. Az egyetem 50 ingyen jegyet kapott a Kazak Nemzeti Konzervatórium tanulóinak előadására, úgyhogy gyorsan le is csaptam a lehetőségre. A berlini Philharmonia a világ egyik legismertebb komolyzenei fellegvára. Legnagyobb terme az egyik legjobb akkusztikával rendelkezik kerek e Földön. Na én sajnos nem abban voltam, hanem egy " kisebb" kamarateremben, de a hangzás itt is páratlan volt. A koliból még hárman voltak rajtam kívül, velük ott találkoztam. A képen bal oldalamon Ludmilla (orosz).
A koncert első felében klasszikus zenét hallhattunk.
Aztán a szünet után jött a népzenei rész igazi népi hangszerekkel és népies viselettel. A fiúk csákót, a lányok hosszú tollas sisakot viseltek szép kosztümmel/szoknyával/zakóval/nadrággal.
A hangszerekről annyit, hogy 3 fajta pengetős hangszeren játszottak, de volt a zenekarban kétfajta dob, triangulum, fuvola, harmonika, egy szem doromb, nagybőgő, cselló és egy hegedű méretű hangszer, amit a lányok az ölükbe vettek és úgy játszottak rajta, mint a gordonkán (a jobb oldalon a lánysereg). Hangzásban nagyon hasonlított egy szimfonikus zenekaréra. Voltak olyan számok is, amikor öten-hatan játszottak csak, néhol szólóban, akkor lehetett hallani a hangszerek igazi hangját.
A képeket nem én készítettem, a minőségükért nem vállalom a felelősséget.
A koncert nagyon-nagyon szép volt és reményeim szerint megyek majd még a Philharmoniába.
Nnnna, tiszteletbeli karcagiként büszke vagyok rá, hogy a kunok rokonait meghallgattad. :) A karcagaik (ld Dani) ugyanis naaagyon büszkék a kun gyökereikre és a kazak rokonokra és ügyesen ápolgatják a kapcsolatot. Kazah konzulátus is van Karcagon.
VálaszTörlés