Idén utoljára jelentkezem töménytelen mennyiségű képes összeállítással, ugyanis kerek 24 óra múlva már ismét magyar felségterületen tartózkodom.
Egy hét alatt ismét rengeteg sok minden történt velem. Egyik délután Andival elmentünk a Legolandba, ami egy igazi kalandozás volt a múltba. A belépő borsos ára miatt kicsit húztam a szám, de végülis megérte, mert nagyon jól szórakoztunk. A szülőkön kívül mi voltunk a legnagyobbak. :)
Legolandban évszakosan más-más tématikájú kiállítás van, mi a karácsonyira neveztünk be. Ezen kívül vannak állandó termek is, mint pl. kalózos terem, szellemvasút, Berlin nevezetességei, játszóház stb.
Furcsa volt hallani a lego csörgését és meg kell hogy állapítsam, hogy nagyon hangos, teljesen biztos, hogy túlmegy az egészségügyi határértéken. Sajnos hiába keresgéltünk 'f' betűt, nem találtunk.
Az emlékek és a gyerekkori legokészlet egyes darabjai sorra jutottak eszembe, és meglepődve konstatáltam, hogy ezen a halon sebességváltók vannak. :)
Andi szomorú, mert túlnőtt a mércén.
Először nem voltunk 100%-ig biztosak benne, hogy ő az, de ez a kép feltételezésünket bizonyossággá minősítette.
A valóságban a daruk helyén a magyar nagykövetségnek kellene állnia....
Legolandban van egy 4D-s mozi, kaptunk vicces szemüveget és életemben először néztem 3D-s filmet.....egy mákról. Aranyos mese volt. Azért hívják az itteni mozit 4D-snek, mert az arcunkba fúj a szél, esik az eső és még hó is hull. :)
Utána még mentünk egy kört a szellemvasúton (nagyon pöpec kis világító szemű denevérek voltak benne), fotózkodtam Ballackkal....
...aztán elkezdtük építeni a nagy művünket a rózsaszín lego birodalmában.
Nehéz volt normális összetevőket találni hozzá, így elég művészi lett. A kastély tetején bal oldalt a sárga lego a Napot jelképezi, jobb oldalt a kék pedig egy stilizált felhő lenne (mert mint tudjuk, a felhő általában nem kék hanem fehér).
A kijáratnál lehetett vásárolni legokészleteket és egyéb kis kütyüket, én a fiús részlegen ragadtam le. Egy ilyen vagy ehhez hasonló készlet 80-90 eurót kóstál. Már elkezdtem rá gyűjteni a pénzt.
Andival eldöntöttük, hogy ha már útba esik, elmegyünk a KaDeWe-be (Kaufhaus des Westes), ami Nyugat-Berlin első bevásárlóközpontja volt. Útközben találkoztunk ezzel a fenevaddal, szerencse hogy ki volt kötve.
És íme a KaDeWe belülről, egy exkluzív, drága, hatemeletes bevásárlóközpont. Karácsony előtt érdemes megnézni, mert akkor fel van díszítve. A kép viszonylag jól visszaadja a hangulatot.
A földszinten csak kozmetikai cikkek és parfümök vannak. Van egy emelet a karácsonnyal kapcsolatos tárgyaknak, kettő ruházati, egy élelmiszer szint (hal, hús, sajt, tea, pezsgő, bor, édesség és kitudja még milyen pultokkal), legfelül pedig étkezde. De nem olyan menzaféle. Kb. már azért is fizetni kell, ha leülsz.
Hm, egy emeletet kihagytam...
Azért a KaDeWe-ben is vannak érdekes dolgok...
De túlnyomó részt minden ízlésesen van elrendezve.
Egy másik nap Flórával tettünk egy kis sétát, mert gondoltuk muszáj kihasználni, hogy nincs hideg, de még nem olvad a hó és hogy ráadásul még ropog is. Az úticél a Grunewald-tó (20 percnyi séta) és a mellette fekvő Jagdschloss (=vadászkastély) volt.
Ha utunk alatt 30 kutyával nem találkoztunk, akkor eggyel se. Munkanap mentünk, ráadásul 10-11 tájban, amikor már szinte mindenkinek munkában kellene lennie, ehhez képest mégis rengetegen sétáltattak kutyát.
Nade hova tűnt Mariska? (Egyébként egy Laska nevű kutya is elveszett.)
Ugrunk egy kicsit a térben és az időben. Az egyik délután ismét találkoztam a mentorommal, Annával, aki sajnos nagyon elfoglalt, ezért egy-egy találkát másfél hetes egyeztetéssel sikerül csak megoldani. Az Alexanderplatzig tartó utam közben fotóztam.
Nocsak.
A Berlini dóm a TV-toronnyal.
A Spree partján.
TV-torony és Kék Ég.
Ez nem tudom mifajta különleges berlini vagy német szerkezet, egy biztos, hogy miniatűr változatban is árulják.
(forog)
A híres világóra az Alexanderplatzon. Amikor a fotót készítettem kb. fél 6 volt (a képből is kiderül). Középen a negyedik sorban Budapest.
Még nem is meséltem Vikiről, aki félig magyar. Sajnos ezt most sem teszem meg, majd egy másik alkalommal. :D Most elég annyi, hogy Flórával találkoztunk vele a Szimplában, ami egy magyar étterem jó messze a kolitól, de szép környéken.
A Szimpla. Van egy párja Budapesten is, ott még nem voltam. A berlini Szimpla tulajdonosa magyar és elvileg magyarok is dolgoznak benne, de amikor egy fröccsöt kértem, a srác visszakérdezett és kiderült, hogy nem is az. Vannak időnként magyar táncházak, koncertek és különböző tematikájú estek. A hely nagy-nagy előnye, hogy ingyen lehet csocsózni.
Elérkeztünk az utolsó itteni 2010-es közös vacsoránkhoz, azaz a ma (2010.12.13.) estéhez.
Épp előkészültünk valami nagyon finomat sütni/főzni. Most kivételesen nyugalom volt a hétvégén az egész koliban és a konyhában, mert egy jelentős számú orosz csoport Párizsba utazott. Jól esett egy kis csend, a konyhában nem hallottunk orosz szót.
Sajnos az ebédlő rész így néz ki, január 7-ig fejezik be a munkát. Ez nem lenne gond, csakhogy nem lehet sehova leülni.
De mi magyarok feltaláljuk magunkat (ami egyébként is jellemző ránk).
Íme a mai mű, ami nagyon gusztusosan nézett ki, de az íze hagyott némi kívánnivalót maga után.
S végül a héten hozzám is megérkezett a Mikulás, úgyhogy gyorsan összegyűjtöttem a többi meglepetést is, amiket a bő két hónap során kaptam (még mielőtt a csokikat elpusztítom). Ezúton is köszönöm a krampuszkáknak a hazai ízeket, a szülinapi köszöntéseket, a képeslapokat, a leveleket, az ajándékokat és a tananyagot amiket kaptam, igazán jó érzés hogy gondoltok rám még ilyen távol is.
Procedúra alá vetettem a borítékokat a bélyegekkel...
...és a végeredménnyel, valamint viszontszívvel búcsúzom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése