Hogy kerülök én ide???

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy péntek este, amikoris információt kaptam arról, hogy a ZF-Eger Berlinben játszik a Spandau04-gyel (Spandau Berlin egyik városrésze), a CN-Marseille-jel és a Mladost Zágrábbal az Euroliga főtáblájára való felkerülésért.

A három meccs közül kettőre tudtam kimenni. Az elsőt a Mladost ellen elveszítettük, az volt pénteken, szombaton pedig 20:00-tól játszottak az egriek. Előtte egy egész napos, nemzetközi diákoknak szóló tréningen vettem részt, este indultam a meccsre, de elég vicces volt a szituáció, mert a Schöneberger Schwimmhalle-ban volt az egész rendezvény, namármost abból kettőt dobott ki a Google. Elindultam az egyik irányába és akkora szerencsém volt, hogy pont olyanokat kérdeztem meg az uszoda hollétéről, akik épp oda igyekeztek. Első akadály elhárítva. A második probléma ott kezdődött, hogy körülnézve a lelátón, egy szál magyart sem találtam. Letelepedtem volna épp valahova, de megláttam egy embert ZF-Egeres pólóban, így odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy nem látott-e magyarokat, de nem. Mondta üljek mellé, a meccs közben pedig beszélgettünk vízilabdáról, ZF-Egerről, játékosokról. Megkérdeztem, hogy hívják, de bonyolult volt a neve és sajnos nem tudtam megjegyezni. Ő lesz ezentúl a kamerás ember (KE). 

Az egriek nyerték a meccset és mondta KE, hogy várjam meg őket a bejáratnál. Így került föl plusz kettő olimpiai bajnok aláírása a zászlómra (rajta volt: Szécsi Zoltán, Madaras Norbert, Kiss Gergely, Kis Gábor; rajta lett: Hosnyánszky Norbert, Biros Péter + magyar válogatott: Bundschuh Erik). KE-vel leegyeztettük, hogy másnap menjek fél 9-re az uszodához és akkor ingyen bevisz. 

Ma korán keltem, hogy ott legyek időben, szerencsére minden tömegközlekedési eszköz (értsd busz és S-Bahn) időben jött, úgyhogy német pontossággal 8 óra 30 perckor ott voltam a megbeszélt helyen (lehet kezdek asszimilálódni??? :). A busz már az uszoda előtt állt és kicsit megijedtem, hogy elkéstem, de a büfénél találkoztam KE-vel. A fiúk addig bemelegítettek, KE pedig elvitt a sajtós asztalhoz a medence szélére, így a csapat orvosával és egy tudósító munkatárssal néztem végig a meccset. Ott ültem kb. ahol a fekete pólós fiú van a képen.

Sőt fel is kértek ideiglenes-hivatalos fotósnak, mert jobb gépem volt nekem, mint nekik. :) A fényviszonyok viszont nem voltak valami kedvezőek. Bár erre a képre büszke vagyok:

És tényleg komolyan gondolták ezt a fotósdit, mert az egerwaterpolo.hu-n címlapfotóként hozták az egyik képem. :D (katt a címlapfotó szóra)

A mieink pedig a formájukat hozták, nyertek, így bekerültek a főtáblára, azaz a 16 közé. A meccs után készült a fenti csoportkép és gyanítom, hogy máskor nem is csináltak. Bár én felajánlottam, hogy legyen olyan kép is, amin én nem vagyok rajta, de azt mondták, hogy menjek csak oda és álljak be a többiek közé. 

Mire hazamentem, az agriasport főoldalán ez fogadott: 

"Korán keltek az egriek Berlinben. Már 7 órakor reggeliztek, és nyolckor indultak az uszodába. Holland, magyar két montenegrói a franciáknál. A Marseille kétszer is megtréfálta az egrieket. Két éve két euroliga csoportmeccsen két 9-9-es döntetlen született. Ideje már legyőzni a franciákat. Egy egri szurkolóra bukkantunk a lelátón, magyar zászlóval Farkas Éva egri ösztöndíjas egyetemista biztatta a mieinket. Öt hónapos Erasmusos diák a Spandau és a Marseille meccset tekintette meg és hiányolta a többi egri szurkolót.

Az egriek zárómeccsén az olasz Stefano Riccitelli, és a szlovák Vlastimil Kratochvil bíráskodik."

A mai napra vonatkozó cikk itt érhető el.

S végül köszönettel tartozom Zsófinak és Győzőnek, hogy ma ott lehettem, ahol.