Der Himmel über Berlin

Jelentem szürke volt. Mármint amikor megérkeztem. De kezdjük inkább az elejéről, próbálom röviden összefoglalni (bár legtöbbetek ezt már hallotta minimum egyszer).

Tavasszal egy őrült ötlettől vezérelve jelentkeztem Erasmus ösztöndíjra Németországba. Két berlini és a heidelbergi egyetemet jelöltem meg, ezek közül az első helyre bejelölt Humboldt-Universität zu Berlin-re vettek fel. A tavasz, a nyár egy része és a szeptember papírmunkával, rohangálással és izgulással telt, mert az ügyintézés koránt sem bizonyult zökkenőmentesnek. De a legvégén szerencsére minden összejött. Ami a mi szempontunkból most fontos, az az, hogy a szállás elfoglalásának és a beiratkozásnak az időpontja nem volt összeegyeztetve, mert ugyanattól a naptól (holnaptól) kezdve kaptam szállást mint amikor a beiratkozás lett volna, ám oda már az okmányiroda által kiállított lakcímbejelentő lappal kellett volna menjek. Így hát korábban kellett Berlinbe érkezzek, hogy elintézhessek mindent, szereztem is szállást két éjszakára (hála Violának, aki műhelytagom a szakkoliban és egy félévet itt kutat a PhD témájában). Megvettem a vonatjegyet és erre írták a németek, hogy valamilyen oknál fogva áttették a beiratkozást 5 nappal későbbre, magyarul mindenféle kitérő nélkül elég lett volna egy héttel később érkeznem (egyből a szállásra) és akkor nem kellett volna egyik helyről a másikra hurcolni a cuccokat.

Így hát vonatjeggyel és mások szerint sok, szerintem épp elég (értsd: egy lánynak a túléléshez elengedhetetlen) holmival felszerelkezve ehét keddjén (2010.09.28.) délután elindultunk otthonról a szüleimmel, hogy az esti vonatot elérve 13 órányi út után másnap reggel 9-re már Berlinben legyek. Nagy örömömre sokan kijöttek elbúcsúzni tőlem (gimis, kolis, egyetemi barátok), az örömbe azonban üröm is vegyült, mert a 6 ágyas hálókocsi, ahova a jegyem szólt, velem együtt betelt, de a vagonban szinte mindegyik másik fülke üres volt. A kalauz nagyon-nagyon rendes volt és elintézte, hogy hárman maradjunk, Reni, Rita és én. Ők rendszeresen járnak vonattal Németországba, úgyhogy sok információt tudtam meg tőlük, de nem mondom, hogy mindegyiket hasznosítani tudnám később. :) Késő estig beszélgettünk, utána nyugovóra tértünk, de részemről az alvás nem volt valami pihentető, pár percre tudtam csak elszundítani. Reggel a kalauz (csakis nekem) tejjel készítette a forró csokit, úgyhogy a nap picit fáradtan, de mosolygósan indult, azért is, mert tudtam, hogy a csomagjaimat nem egyedül kell majd Violához cincálnom, hanem segíteni fog Marci, aki szintén földrajzos Erasmusos az ELTE-ről, csak ő már MSc-s. Szerencsére Viola berlini viszonylatban nem lakik messze a főpályaudvartól, így amellett döntöttem, hogy ez lesz azon kevés alkalmak egyike, amikor taxival megyek valahova. A belvárost átszelve egy rövid taxis városnézésben volt részünk, és gond nélkül érkeztünk meg Violához, a nap hátralevő részében pedig nem voltam túl tevékeny (aludtam és filmet néztünk).