Egy példaértékű nap

A mostani csütörtököm nagyon jó volt. Szép volt az idő (ez azt jelenti, hogy pont eltaláltam, milyen melegen kell öltözni) és ennek köszönhetően az alaphangulat adott volt. 

Délelőtt Flórával és Andival felkerestünk egy magyar palacsintás bácsit, akinél valószínűleg heti egyszer-kétszer dolgozhatunk karácsonyig elég jó bérért. Miután leegyeztettük, hogy mikor gyakoroljuk a palacsintasütést (nem serpenyővel készül, hanem máshogy), utána közösen elintéztünk pár dolgot az egyetemen. Nekem háromra volt megbeszélve találkám egy kávézóban a német mentorommal, Annával, akivel jót beszélgettünk és mindent értettem, amit mondott. Nagyon segítőkész, sok-sok jó programot lehet majd vele szervezni.
Gondoltam elmegyek uszodába ezután, de október végéig be van zárva, amiről én nem tudtam. Így úszás helyett tettem egy hatalmas sétát a város eddig még nem nagyon ismert részén. Eredeti célpontom egy meghatározott épületegyüttes volt, amit eddig mindig csak az S-Bahnról láttam.
A főpályaudvartól kellett jó sokat visszafele sétálni.

A főpályaudvar megunhatatlan fotótéma.

Egy tipikus berlini látkép. Rengeteg most a felújítás és az építkezés (lehet, hogy máskor is, de nincs összehasonlítási alapom).

A főpályaudvartól alig 200 m-re egy csendes kis park...

...igazi repesztő gyökerekkel.

Csomó-csomó helyen ki van rakva ez a tábla, ami a védett növényfajokra hívja fel a figyelmet.

És a város legváratlanabb pontjain tűnik fel "A Rózsaszín Cső". Nem tudom miért ilyen rondára festették, de azt sem tudom mi célt szolgál. Ha valaki tudja, mondja meg légyszi.

A célpont: egy hatalmas új építésű lakótelep (az a fehér  henger az udvar közepén lejárat a föld alatti parkolóhoz). A kép sajnos korántsem nyújtja azt az élményt, melyet a tégla és a fák színeinek harmóniája nyújtott.

Jagmedve. Ilyen medvék szanaszét vannak a városban, olyanok, mint Budapesten a tehenek voltak. Nekem nem tetszenek, mert értelmetlennek találom őket és némelyik ocsmányul néz ki. 

A Spree. Lehet rajta hajókázni jó sok pénzért.

A Bellevue kastély alkonyatkor.

A Győzelmi Oszlop (Siegessäule) most fel van állványozva, semmit sem látni belőle.

Vész esetén.

Este meg volt beszélve a többiekkel, hogy  találkozunk a Schaubühne-nél (színház) és megnézünk egy darabot, de még sok időm volt, úgyhogy bementem egy 4 szintes hatalmas sportáruházba és találkoztam a sportos csokimikulással.

A Hertha-Mikuláson (Berlin focicsapata) kívül Bayern München-Mikulás is volt.

Elérkeztünk a nap fénypontjához, az előadáshoz, ami a Dritte Generation nevet viselte. Eleve a színpad is érdekes volt, mert egy szintben volt a nézőtérrel. Egy gyors fotót tudtam csak készíteni, az előadás közben nem sikerült, de gondolom nem is volt nagyon ajánlott.

A legelején bejött egy színész, Nils, aki bemutatkozott, poénkodott, elmondta mit fogunk látni és kérdezett. Érdekeseket. Ezekért a kérdésekért otthon tuti eljárás indulna ellene. Megkérdezte, hogy van-e közöttünk pl. zsidó (1 ember jelentkezett), kelet-német (nem figyeltem hányan jelentkeztek), muszlim....és homoszexuális. Egy nő és két férfi tette fel a kezét. 

Díszlet -mint ahogy a képen is látható- nem volt, csupán székek, egy cserép növény, bőrönd, gitár, transzparensek, porszívó, víz és egy bábu. A legelején "bemutatkoztak" a színészek, kelet-németek, nyugat-németek, zsidók és palesztinok voltak, persze nyilván eljátszották, de hárman közülük azért beszéltek izraeliül Az egész színdarab németül, angolul és egy kicsit izraeliül folyt, de mindig kivetítették vagy a német vagy az angol szöveget a falra. Nagyon jó nyelvlecke volt, sok mindent megértettem.

A darabnak nem volt konkrét története, hanem egy hatalmas eszmecsere, vita volt, mindig más ember került előtérbe és a saját oldaláról mesélte el a történetét. Az arab-izraeli konfliktus, Holocaust, náci kor, népirtások és sok minden másról folyt a vita, de nem elrugaszkodottan, hanem közérthetően, emberi sorsokon keresztül ábrázolva...és néhol viccesen. Sajnos ezt sem lehet így elmesélni és élnem kell a közhellyel, hogy ezt látni kell. A darab után egy kis szünetet tartva vissza lehetett menni és beszélgetni a színészekkel, de mi eljöttünk inkább, mert már későre járt az idő.