Ami tejfel: pénteken volt egy Erasmus-buli, de előtte még találkoztam pár lánnyal és fiúval, akiket még a második héten tartott nemzetközi diákoknak szóló kurzuson ismertem meg (név szerint Nele (belga), Maia (grúz), Bruno (brazil), Erol (török)). Beültünk egy kávézóba és ott beszélgettünk egy darabig, csatlakozott hozzánk Maria (orosz), utána pedig átmentünk az igazi nagy buli helyszínére (nem is olyan korán), de nagyon kevesen voltak még. Jellemző egyébként, hogy az éjszakai élet nagyon későn, 23-24 óra fele kezdődik, de ezt nem saját tapasztalatból mondom (egyáltalán nincs is tapasztalatom :). Főleg ezzel a társasággal maradtam egész este, de a koliból is jöttek sokan, úgyhogy voltak ám ismerősök. Aztán egyik percről a másikra annyian lettek, hogy már levegőhöz jutni sem lehetett, 5 percig tartott, mire valaki kijutott a teremből, úgyhogy maradtunk még egy kicsit és hazajöttem a kolisokkal.
Maria, Nele, én, Maia, elöl pedig Erol
Ez a fotó véletlenül lett ilyen, nem buheráltam rajta Photoshoppal.
A bulik egyébként egymást érik, kb. minden hétre szerveznek egyet, van amelyik belépős, van amelyik nem, de valahogy most nincs kedvem menni ezekre, egyrészt mert későn vannak nagyon, másrészt pedig ha elmegyek egyre is, akkor legkorábban másnap délután kezdődhet igazán a nap, mivel alapvetően sok alvásra van szükségem. Ezt tetézi az -és most jöjjön a nem tejfel rész- hogy az ELTE-n 16 tárgyam van, itt 3 szakos + 3 nyelvi, tehát több, mint 40 kreditet kell végezzek ebben a félévben. Úgy, hogy mellé még szakdolgozok is és ne felejtsük el a napi két óra kötelező tornát (+ az ételkészítés sem kis idő + min. másfél óra utazás). November végétől pedig úgy néz ki, hogy heti egyszer dolgozhatok is egy magyar palacsintás bácsinál, méghozzá viszonylag elég jó bérért. Tehát ha valaki azt hiszi, hogy az Erasmus az lazsálás, az nagyon téved. Sajnos az egyes országok egyetemi tanmenete nagyon különböző, ezért csak 1, azaz egyetlen egy tárgyat tudok itthon elfogadtatni.
Ebben a félévben pl. rengeteg topográfiai anyagot kell megtanuljunk, és úgy próbálok a végére jutni, hogy utazás közben fogom a kezemben a lapot és tanulok. Ez napi min. egy órás kötelező tanulást jelent. Eddig két nap csináltam ezt és bevált. Emellett mondjuk ételkészítés közben egy krumpli megpucolása, 3 topográfiai hely, még egy krumpli, még 3 hely. Ezeket az apró perceket kell mindig kihasználjam.
De persze nem leszek ettől bezárkózó. Már kialakult nagyjából a baráti köröm a koliban. Flóra, Andi (magyarok), Dominika, Norbert, Anja (lengyelek), Ludmilla, Margarita, Alyona (oroszok), Nicolas (francia) és még itt-ott egy-egy ember (ugandai, orosz, spanyol), akivel épp lehet beszélgetni. Sajnos mindenkinek megvan a saját kicsi dolga, ezért közös programokat nem tudunk szervezni (talán majd később), de a konyhában rendszeresen összefutunk és akkor mindig váltunk pár szót. Az oroszokhoz kezdeményezően kell hozzáállni, ők mindig bandáznak és mással nem is nagyon akarnak barátkozni (tisztelet a kivételnek). A koli fele egyébként orosz...a másik fele lengyel...de van pl. három kínai is.
Most berakok egy képet végre, hogy ne legyen olyan sok a szöveg.
Ezt a pandasrácot még múlt héten kaptam lencsevégre. A haja fekete volt, a sapkáján voltak fülek, az nem nagyon látszik a képen. A hátteret a metró egyik szerelvénye képezi.
És most vissza a monológhoz.
Ezen a héten voltak először nyelvórák és mint már említettem, három nyelvórám van, a Humboldt egyik külön erre a célra kijelölt épületében (Sprachzentrum), ahol lehet többek között magyart is tanulni.
Kellemes meglepetésemre szolgált, hogy szinte mindent értettem amit mondtak (olyan 90-95%-át), persze azért ők figyelnek arra, hogy értsék őket. A hallás utáni és a szövegértésem rohamosan javul, nézek németül sorozatot is (Gilmore Girls- minden nap egy rész ->sokat lehet belőle tanulni), megszólalni azonban változatlanul nagyon nehéz, mindig a könnyebb utat választva az egyszerűbb szerkezeteket választom. Norberttel pl. angolul beszélek a legtöbbet (ő angol szakos és kevésbé tud németül), úgyhogy 2 perc kell mire átáll az agyam angolra, de még így is van, hogy használunk németet is vegyesen. A lényeg elvégre az, hogy megértessük magunkat.
A héten voltam könyvtárban is, az egyetemnek sok-sok könyvtára van karonként. Eddig a főépületében voltam, ami vagy 5 emeletes, hatalmas, telis-tele tanulóterekkel, könyvekkel...legközelebb viszek magammal fényképezőgépet is. A másik amiben voltam az a természettudományi könyvtár, kisebb, viszont fél emelet földrajzos könyvekkel van tele, tehát tiszta Kánaán. Más kérdés, hogy valószínűleg nem lesz időm egyiket sem végigolvasni, mert koncentrálnom kell majd a legszükségesebbekre.
